Táltos sokáig nem tudott hangosan nevetni betegsége miatt, hangot adott hozzá, de kacagni nem tudott, 5-6 hónappal ezelőtt szakadt ki belőle az első kis huncut kacagás-féle. Sikerült telefonnal a hangot felvenni, sajnos videót azt nem, memóriahiány miatt. Amióta visszajött az epilepszia, azóta lassan négy hónapja nem nevet. Néha egy pici erőtlen félmosoly már megvillan, de ritka kincs lett ez is. A gyógyszerek és a rengeteg görcs mintha kiszívnák belőle az életkedvet, pedig egy kis huncut, mosolygós kisfiú volt...Mindaz amit elértük 4 év alatt a fejlődésében számunkra óriási eredmény volt! Sok-sok apró lépés, a külvilágnak szinte fel sem tűnő dolgok ,de voltak nagyobb eredményeink is, például megindult egyedül a járógépben, és ami a legfontosabb, volt a fejlődésének egy felfelé tartó íve, noha nagyon lassan -olykor  végtelenül lassúnak tűnt- de legalább felfelé tartottunk ,és most mindez oda lett...

Hogy újra kell kezdeni sok mindent, nem számít, újrakezdjük, a sors abból a kevésből is  sokat elvett, amit elértünk (szerencsére azért nem mindent), de mindez ahhoz képest semmi, hogy látom a kisfiamból kiveszni az életerőt. Küzd most is, de napi akár  150 -200 görcs mellett nehéz, és ha nem sikerül megálljt parancsolni, akkor baj lehet belőle..Hevernek a vázlatok befejezetlenül itt is, nincs nagyon lelkierőm összeszedni a gondolataim, pedig sok fontos dolog van, amiről írni szeretnék, de most nem nagyon megy,

Nehéz tartani a tervet, hogy ne csak "siránkozásról" szóljon a blog, de addig is ellensúlykén itt az első igazi hangos nevetés, mely határtalanul boldoggá tett minket: