Ott van az a nagy csúnya sárga izééé, hideg, kemény, és a nagy tátongó szája rémisztően hat! Mit akar ez tőlem?Miért tesznek rá mindig...utálom!  A pelenkában jobb és meleg is! Utálom a bilit...!

Táltost régóta tanítjuk bilizni mindenféle bilivel, mindenféle módszerrel de az első igazi áttörés a Pető Intézet Mamás csoportjában, az intenzív 3 hetes fejlesztési turnuson értük el. Utána viszonylagos rendszerességgel ment is bele a kis és nagy dolog, aztán minden elveszett...Ahogy visszatért az epilepsziája, úgy többek között a bilizést is újra kellett tanulnunk.

A központi idegrendszeri sérülés miatt, olyan ösztönös mozgások ,mint a nyelés, az orrfújás vagy  akár vakarózás és a záróizmok elengedése, ezek mind-mind nagyon akadályozottan mennek. Ha egyáltalán mennek. Ahogy tartjuk Táltost a bilin, mellkassal megtámasztva hátulról, érezzük  a teste rezgéséből, hogy mennyire nehéz neki ez a folyamat, szinte kézzelfogható, hogy mennyire nehézkes, lassú az agyi jel, ahogy elindul, ahogy próbálkozik,  ő tudja jól már,hogy mire való a bili, de sajnos a fizikai megvalósítás az nagyon nehéz., Hosszú türelemjáték egy  súlyosan halmozottan sérült gyerekeknél, de kitartással sikerülhet bevésni. Ez persze még nem szobatisztaság, de irányítottan már szépen megy újra, még nem minden alkalommal, de már sokszor, és ha sikerülne megtanítani neki később, hogy jelezzen is, az nagy boldogság lenne.

A bilizés az kérem szépen egy nagy-nagy rituálé, nem mindegy, hogy milyen szögből tesszük rá, hogyan ér le a feneke, elő kell melegíteni urasságnak, nem mindegy hogyan tartjuk, ha valami nem jó, akkor hiszti van és akkor nem is lesz eredmény. A Petőben fokos széknél kellett kapaszkodni közben, de itthon inkább az vált be, hogy hátulról testtel támasszuk, közben kapaszkodik a kezünkben. Táltos nem  belelazul a bilizésbe, hanem belefeszül és végig úgy is marad, csak így sikerül neki, ha kicsit is elmozdul, már nem jó. nem egyszerű tartani, mert ülni nem tud és nagyon erősen feszít. Ki kellett tapasztalni a ritmust, meg kellett figyelni, hogy nagyjából milyen időközönként, mikor jön ,és így sikerül elkapni. Egészséges gyermekeknél sem mindig egyszerű a bilizés, hát még egy sérült gyereknél,ráadásul az epilepszia gyógyszerek bélrenyheséget okoznak ,illetve a záróizmokra is befolyással vannak, megfigyelhető volt, hogy amikor csökkentettük egy gyógyszert, úgy könnyebben sikerült, ha emeltünk, akkor újra nem volt egy ideig. A mozgáshiány miatt amúgy is lassabb az anyagcsere,  a természetes mozgást nem helyettesítheti a torna és a foglalkozások, az álló-járó helyzet hiányából fakadóan nem segít a gravitáció sem abban, hogy leérjen aminek le kell érni, egyszóval nagy türelemjáték ez..

És hát urasság kényes, nagyon kényes  bevallom elrontottuk,elkényeztettük, ha valami nem úgy van, ahogy neki tetszik, már jön is a hiszti, és a bilizés az bizony egy olyan pont, ahol maximális kényelmet és biztonságot kell adni és nem szabad hibázni, mert akkor jön a boksz, a birkó , a kiabálás és a nemtetszés. Ha ő akarja, gyönyörűen tudja használni a kezeit, bokszol ,csíp  ha viszont kérik hogy fogjon meg valamit, akkor hosszan kéreti magát,

Ki gondolta volna, hogy egyszer majd egy kis darab kakának, vagy egy kis pisinek úgy örülhet az emberfia mint majom a farkának és büszkén ujjongva mutogatja a Petőben körbe vagy éppen  itthon, hogy ott van, ott van bizony és sikerült. Ilyenkor Táltos is örül, sikerélmény van és nevet. Apró örömök ,kicsiny fényfoltok ezek,  a sokszor oly nehéz hétköznapok boldog pillanatai.