Itt élek a Józsefváros közepében közel két évtizede! Sok a gond, rengeteg szociálisan lecsúszott ember és család él itt, magyarok és cigányok egyaránt! Néha zajlanak a kisebb bandaháborúk és olykor  szamurájkardos emberek esnek egymásnak a házunk előtt is. Előfordult ilyen is, megkövülve nézték a harcot az útjavító munkások nem oly rég. Máskor a gyerekeknek elkerített részen játsszák le a területi háborúkat a menők,, a babakocsis anyák pedig menekülnek. Hajléktalanok fetrengenek sokszor saját hányásukban és vizeletükben mindenfelé a Népszínház utcában, ahol már kialakult, hogy melyik terület, kocsma és netkávézó melyik nációé. 

De most nem erről lesz szó! Hanem arról, hogy egy járógépben botorkáló kis ember, egy sérült kicsi gyerek hogyan hat itt az emberekre, származástól függetlenül.

Közel 2 éve járunk le a Teleki térre és a volt Köztársaság térre ( II. János Pál Pápa tér), és szépen lassan elkezdtek minket megismerni az emberek! Először csak a kicsi gyerekek közelítettek a maguk őszinte, de bájos "faragatlanságával" . Mi ez a gép? Miért nem tud járni, mi a baja?...etc, a sok miért... nem finomkodnak mint a felnőttek, in medias res, durr bele a középébe. Olykor nehéz válaszolni nekik. Aztán szép lassan a felnőttek is elkezdtek közelíteni. Sok embert megismertünk és lassan kisfiunk, Táltos a környék kis kedvencévé vált. Sokszor gyerekcsapatok rajzanak körénk és hangosan biztatják Táltost! Zordon pitbull-gazda széles mosollyal ajánlgatja, hogy húzatja egy kicsit a járógépet a kutyával, nagydarab gyúrós aranyláncos kopasz férfi, ahányszor meglát minket, nagyhangú örömmel érdeklődik, hogy van Táltos.

Öreg kutyáját sétáltató nyugdíjas néni, Táltos láttán sírva fakadó cigány apa, egyszerű magyar munkásember  és tört magyarral beszélő, valószínűleg török vagy arab férfi, ki szintén elsírta magát, szólítottak le minket a gyűjtésünket látva és segítettek pénzzel, kis ajándékokkal... Nap mint nap látták Táltost, ahogy próbál járni a járógépében és segíteni akartak neki. Megismertem egy családot, és általuk közvetett módon egy sorstárs anya révén szervezett lakodalmas jótékonysági koncert bevételének egy részéből és a Borsóháznak  köszönhetően részt vehettünk egy 2 hetes intenzív terápián. De biztatást, jó szót, érdeklődést is rengeteget kaptunk,illetve 2 sorstárs sérült gyermekes szülőt is megismertem, egyikőjükkel azóta is jó kapcsolatban vagyunk.  De ott a hajléktalan, ki a Köztéren lakik, és nem nagyon látom részegen. Ott fityegett karácsony tájékán egy kis koszos télapó a bevásárlókocsiján, amivel batyuját tolja. Mikor elmentünk mellette Táltossal a járógépben, bátortalanul utánunk jött s odaadta a kis télapót. Kicsit koszos volt, de azóta is megvan. 

Nehéz szituációk ezek, egyszerre jóleső, de ugyanakkor sokszor kellemetlen és belül szégyent vált ki, pedig tudom, nem kéne. Hogy rajtunk kívül is még családok százai a gyermeküknek csak úgy tudnak fizetni speciálisabb gyógykezelést vagy olyan segédeszközt, amit nem támogatnak, (pedig nagyon sokat számít, ha van), hogy nyilvánosan gyűjtenek és kéregetnek, ezzel nehéz megbarátkozni és megalázó is egyben, noha tudjuk ,hogy a gyermekről van szó, nem rólunk. Egy gépen botorkáló kicsi, súlyosan halmozottan sérült kisfiú sok emberből ki tudja hozni a jót (míg persze másokból az idegenkedést). Talán mindenhova egy pici Táltos kéne és jobb lenne a világ, de nem kergetek délibábokat, a "nyócker" sötét oldala él és élni fog tovább, ahogy a szegénység a nyomorúság és a bűnözés sem szűnik meg, nem csak itt, de sehol másutt sem a világban.

Ezen a környéken és máshol is a felemelkedésért  az embereknek elsősorban saját maguknak kell tenni. Vannak sokan, akik tesznek a cigány emberek között is, én sok ilyet megismertem Táltos révén. Nekik az kell, hogy a feladatuk legyen, hogy a sajátjaikat felhúzzák, nekik kéne vezetőréteggé válni a szűkebb és tágabb közösségekben, nem pedig a kirakat kisebbségi politikusoknak és a hozzájuk csapódó klikknek... Rengeteget számíthat, hogy milyen mintát mutat a szülő a  gyermekeiknek, mert azzá válnak a gyermekek, amit látnak. Innen többnyire csak egy út van felfelé: a legjobb példa a körülményekhez képest a szülők által, és a tanulás.

Táltos a kis járógépében lépegetve pedig megy, mendegél, ahogy tud és körülötte a világ, még ha csak pillanatokra is, de jobbá válik.

(És hogy kis csattanó legyen a végén, messze nem vagyok liberális, sem baloldali, mégis úgy gondolom ,így korrekt, hogy mindezeket úgy írom le, ahogy azt megtapasztaltam,)

Én a gyerekek ügyében "szélső pragmatista"álláspontot képviselek, noha megvan a magam meggyőződése is. Ha a gyermekek, beteg gyermekek ügye mellett áll valaki és segít nekik, nem érdekel, hogy honnan jön, melyik oldalon áll és tőlem lehet akár eszkimó is. Minden másban lehet politizálni, akár vitázni is, pláne ha előremutató, ebben az egy témában viszont én teljes mértékben semleges, "szélső semleges" ,pragmatikus állásponton vagyok. Mert gyerekekről van szó.