Harmadik teszt turnuson vagyunk túl , valaki beteg, telefon, rohanás tesztelés, valaki kontaktusba került fertőzöttel, tesztelés..hát így müködünk mi a napköziben mostanság..

Ha valaki közösségi programon vett részt, legyen az dolgozó vagy szülő 10 napig nem jöhet, ha valaki influenzaszerű tüneteket produkál vagy teszt vagy 15 napig nem jóhet, nincs bejárás csak friss teszttel jöhet bárki és az eredményig megkérjük ne menjen emberek közé, ha be akar hozzánk jönni (pl legutóbb ujságírók )

Stresszes és nehéz ez az időszak. Rohanás, elfelejtettem a maszkot, vissza, maszk, fertőtlenítés, a gyerek utálja, nem tudom rá adni, üvölt, bezárkozás, csak szabadlevegőre, amúgy minimális kontaktus , csak ami nagyon muszáj..intéznivaló tornyosul., menni kéne, nem megyek, amit lehet online, de nem mindent lehet. . Elfelejtettem fertőtleníteni a pénz után..vagy mégis..? Hozzáértem a bicilklhez vagy nem?  Kilincs? Hozzáértem a gyerekhez vagy nem?  Lassan leszárad a kezem a fertőtlenitőtől.

Ha van valaki akit féltesz, aki fontosabb mint önmagad, máris átértékelődik minden. Nem érdekel más, csak ő. A bezárkozás legalább nem új, sérült gyerekes családoknál sokszor előfordul, hogy hetekre, akár hónapokra is otthon ragadnak betegség, műtét esetén. Ebben profik vagyunk. Meg a stressz tűrésben. 

A nyomás,rajtam szülőként és az alapítvány vezetőjeként nagy ,minden szempontot figyelembe venni és annak alapján dönteni,meddig is lehetünk nyitva. Egyelőre igazodunk az államhoz, hiszen kicsiben ugyanúgy befolyásolja müködésünket ha zárva vagyunk, ahogy nagyban az egész országét.

Müködnünk kell, a gyerekeknek szükség van a folyamatos fejlesztésekre , pillanatok alatt visszaesnek, a családok dolgoznak, a támogatók inaktív nem müködő napközit-alapítványt  nem támogatnak, jön a karácsony,  fontos időszak, de mindenekelőtt a gyerekek egészsége, természetesen, ez a legfontosabb, így nincs más választás, bármi van, rohanás tesztre...

Szerencsére a szülők jól tudják mivel jár ha bejut a közösségbe a Covid, így szerencsések vagyunk ebben is a csapattal, mert nagyon felelősségteljes mindenki, ahogy az itt dolgozók is. Egyelőre  családok is támogatják, hogy maradjunk nyitva. Ózonfertőtlenítő készülékek, fertőtlenítés hagyományosan minden reggel, lázmérés..etc 

Nem szoktunk szünetet tartani, mert a családok dolgoznak, de most több irányból volt közvetett Covid kontaktus így kivételesen Őszi szünetetre vonultunk, azóta megvannak a tesztek, minden rendben. Mindenre odafigyelni, mindent kizárni egyszerűen lehetetlen, de megtesszük amit megtehetünk.

Táltos, az én kincsem nemsokára kilenc éves. Kilenc év. Elrohant. Fájdalom és határtalan szeretet különös egyvelege. Nem cserélném ezt a kilenc évet semmire. Lassan rendbejön a kis ember. .

Az Epidiolex csúnyán kiütötte hosszú hónapokra, már enni sem tudott biztonsággal..orrszonda ,kórház..de talán most már túl a nehezén, újra eszik és egyre aktívabb, bár még mindig sokat alszik, de már nem egész nap. Az epilepszia jól alakult, a napi 150-200 görcs napi 5-10-re csökkent. Megérte, a Lennox Gastau szindróma nem játék sajnos, az egyik legpusztítóbb epilepszia fajta. Nehéz volt, de megérte és megnyertük ezt a csatát. Lesz még sok csata és sok hullámvölgy..de a lényeg,hogy együtt.

Nagyot változott a világ, alig néhány hónapja még szabadon éltük az életünk, most pedig a Covid seprű seper a világon és sajnos jól seper. Szüreális örület maszkban.  Milyen tanulságot von le belőle a világ, ez kérdés. Meglátjuk. A mi kis piciny mikrokozmoszunkban továbbra is vidám dalolás, nevetés  és sok-sok szeretet, bár felettünk az ég borús, a frontvonalakat egyelőre tarjuk.