спутник
Sokat nem vaciláltam a vakcinán, bár sokféle véleményt és cikket olvastam ,volt ami néha megingatott, de aztán mindig arra gondoltam,hogy teljesen mindegy, hogy én mit akarok vagy mit nem.Ha csökkentem akárcsak öt százalékkal is az esélyét annak, hogy megfertőzzem a gyerekem vagy, hogy egyedül maradjon, akkor bizony be kell vállalni a cuccot, nem beszélve a napközis közösség iránti felelősségemről.
"Hivatásból" kell nap mint nap nyomon követni a fejleményeket és sokszor besokaltam attól a covidhoz köthető szennyáradathoz ami végtelen mennyiségben árad az internet bugyraiból.
A legkényelmesebb szerep meglovagolni az emberek elégedetlenségét és politikai vagy egyéb haszonszerzésre felhasználni a járványt és legkényelmetlenebb szerep a járványt kezelni ,főképp mivel gyakorlatilag mindenki szakértő.
Olvastam, hallgattam járványszkeptikus véleményeket, a nanorobot melyen át majd irányítják az agyamat, a maszkban lévő férgecskék vagy éppen a tudatos népírtás. Ez utóbbira lenne sokkal gyorsabb és hatékonyabb eszköz azt gondolom, ha valaki ezt szeretné.Láttam a Bill Gate-s féle videókat is és tisztában vagyok ezen cégek óriási hatalmával és arroganciájával.. Tájékozódtam és próbáltam az értelmes véleményeket kimazsolázni, az ostobaságott meg kiszórni. Mérlegeltem és döntöttem.
Nem lettem járványszkeptikus,a környezetemben is sokat betegedtek le, volt aki meghalt.. Nem támogattam azokat akik idő előtt nyitást szorgalmaztak, meglovagolva a populista hullámokat.
Miért?
Elsősorban a gyerekem miatt és a felelősség miatt.
Közel tíz évig kluboztam, tudom mit jelent a vendéglátásra és tudom mit jelent az egész gazdaságra nézve.Tudom mit jelent a bezártság és a félelem-féltés pszichológiailag mind az egyén mind a társadalomra nézve.
Kicsiben ugyanúgy megérezzük a napköziben és az alapítvány gazdálkodásában a járványt.
Bezárni a napközit, kinyitni, újra bezárni, folyamatosan tesztelni, a civil adományozások csökkenése, a gyerekek online fejlesztése, hogy legalább legyen valami. Mert bízony ők sokkal hamarabb visszaesnek megfelelő ellátás nélkül.
Summa summarum megkaptam az első sputnyikot tegnap. Semmi bajom nem volt, éjjel viszont rossz álmok gyötörtek , aztán bedugult az orrom.
Reggelre kicsit másnapos kotyagós a fejem, mintha olajos hallal kevert vodkát ittam volna, van egy érdekes kicsit büdös halszagszerű érzet az orrnyálkahártyámban. Nagyjából ennyi a kellemetlenség. Egyelőre nem érzem ,hogy Vlagyimir rákapcsolódott volna az agyamra.
Minden flottul ,normálisan volt szervezve az oltóponton (Rókus) ,semmi káosz, semmi bonyadalom, egy-két buzgó betegszállítótól eltekintve akik úgy gondolták, hogy gyerekek vagyunk, mindenki kedves és minden olajozottan müködött.
Lassan az egész napközi átoltva, egyelőre gond nélkül. A közösség arról szavazott, hogy Mi a nyitást még egy kicsit toljuk, hiszen nálunk nagyobb a kockázat.
Várunk, ahogy egy egész világ arra vár, mikor lesz vége már...
Ugyan az elzárkózás nem visel meg, mi egy kicsit jobban beleszoktunk ebbe , a sérült gyerekkel sokszor előfordul, hogy akár hónapokra is így alakul, ám abból a szempontból sokkal nehezebb a dolgunk, hogy Mi nem tudjuk a gyereket csak úgy rábízni a nagyira, a barátnőre vagy bárkire, mert hozzájuk gyakorlat kell, rutin és szakértelem.
Egyedül nevelve egy gyereket még inkább nehéz ez a helyzet, így mese nincs, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy beteg legyek.
Amíg együtt, addig tudom, hogy biztonságban van, a többi nem számít, mindent kibírunk :)
