Nyolc év telt el, legszebb és legnehezebb nyolc év. Szeretet, boldogság, mély fájdalom és szomorúság különös egyvelege. ez jellemzi az elmúlt nyolc évet és mégis hálás vagyok a sorsnak, aki bár  nem mér könnyű kézzel, hálás vagyok, hogy van a kis ember, ki értelmet adott létével az életemnek és átitatta mélységes szeretettel a szívemet.

Fájdalom, düh ,kétségbeesés az évek folyamán egyre beljebb húzódott falaim mögé, várárkok, labirintusok, krokodilok őrzik, magas falak. Mert a falak nem csak elzárnak, de védenek is. Ott van, de mélyen szunnyadón a jég alatt, lassan módszeresen szorítottam beljebb és beljebb. Egy-egy nehéz időszak, amikor baj van Táltossal, akkor megpróbál viharként kitörni, de nem engedem. Önfegyelem, akarat , nem engedni az árt , hogy elsodorjon. Nem megbetegedni, ha mégis, akkor is talpon maradni, erősnek lenni, napi másfél óra edzéssel kompenzálni a múló éveket, kellenek ezek az erős keretek, különben kitörne a vihar..

Itt a tél, és megint tél..Elindult a napközi, közel két és fél év van benne, rengeteg munka , idegesség és feszültség, de elmondhatom, hogy tettem, tettem valami értelmeset, jót és reméljük maradandót az életemben. Ez is Táltos érdeme. Öt gyermek ( Januártól talán hat) második otthonra talált nálunk, a szülők pedig egy közösségre és csapatra. Mert a csapat remek, összetartó jó csapat, jó szakemberekkel, gondozókkal és remek szülőkkel.

Mindeközben, hogy mégse legyünk maradéktalan boldogok, újra nehéz időszakokat élünk. Másfél hónapos nem alvós időszak, a felborult gyógyszerezés miatt. Hiánycikk volt az egyik gyógyszer, mással kellett helyettesíteni , de nem vált be, amikor Táltos gyógyszerezése felbolydul, akkor ez leginkább az alvásra van befolyással. Az agykárosodott gyermekek többségének, nincsenek alvásciklusai, vagy nem úgy változnak, ahogy egy egészséges embernél. Egyszóval nappal aludt, éjjel fent volt, kipattant a szeme és onnantól fogva nem volt alvás. Zombiként irányítottam sokszor a napközi életét fogtam össze a csapatot, és rendszert építettem. A napközi irányítása a munkám és persze besegítek mindenben, foglalkozok a gyerekekkel is.

Sokat láttam, sokat tapasztaltam az elmúlt nyolc év alatt, így mindent hasznosítani tudtam. Mindig hangsúlyt fektettem arra, hogy mindenhol bent legyek Táltossal a fejlesztésein, figyeltem, tanultam és utána olvastam, próbáltam az elméletet is megérteni. ezt most hasznosítom. Köszönhetem mindezt annak a sok remek szakembernek akikkel az évek során találkoztam.

A munka részemről önkéntes, a kuratórium nem kap fizetést, ahogy én sem ,az alapító. Szívesen teszem, szeretem csinálni. Amikor látom, hogy a gyerekek szeretnek, amikor jönnek az eredmények, az jó érzés. Amikor látom, hogy egyre jobban működik minden, amibe rengeteget áldoztam Táltossal és éveink vannak benne, az jó. Úgy gondolom jól csinálom a dolgom és jól vezetem a napközit ,illetve az alapítványt, és ámbár nem vagyok könnyű eset olykor, de próbálom jól végezni a dolgom és emberségesen, egyenlőként csapatszellemben ,lehetőleg nem főnökösködve de határozottan dolgozni a többiekkel.

A téllel beköszöntött a nehéz idő, mint oly sokszor az elmúlt években, újra szívni kell a váladékot, az antibiotikum nem hat, ami legutóbb, és nehéz talpon lenni, ha nem alszik az emberfia. Na de elmúlt végül, megjött a gyógyszer, az alvás visszaállt, a köhögés, váladékozás, fuldoklás viszont maradt..Most meg is betegedett Táltos, lázas, taknyos ,ez még jobban rátett. Szerencse, hogy téli szünet jött.

Egy másik antibiotikumot kezdtem el adni, remélem hat, mellékhatásként jelentkezik ilyenkor egy iszonyatosan túlpörgős, feszítős, nyugtalan állapot, emiatt újra nincs alvás, napközben is egyfolytában feszül. Nehéz mostanában..és ott van el nem múlón a súlyos és agresszív epilepszia, ami továbbra is nagy gondot okoz...de Táltos közben hősként dolgozott a napközibe, újra sikerült a bilizés, igaz még csak egyszer, de majd reméljük jön a többi is. Fizikailag megerősödött., megszokta a közösséget és a pörgést és szépen dolgozik, ha jobban van.

Ha jobban van...ez mindig változó, rapszodikus hullámvasút ez az élet, a sors pedig szeszélyesen emel a magasba minket ,aztán enged zuhanni a mélybe. Ilyen ez a popszakma, szoktam mondani önironikusan..

És itt 2019 vége. Óriási feladat ami előttem van, a fenntartást biztosítani és jól működni. Kihívás és egyben létérdek is ez, hajtom a dolgokat. Egyelőre a választáson  csak veszítettünk, de reméljük hamarosan az új önkormányzattal is beindulnak a dolgok. Ígéret van már rá. 

Hát így.  itt tartunk most kedves elhanyagolt Blogom.

A tél szürke és esős, nem szép  egyelőre..Mire véget ér a téli szünet a felső szint egy nagy hányadával készen leszünk és remélem te is kicsi fiam jobban leszel újra.

Mert erős kis ember vagy és  mindig felállunk, mi együtt ,szeretetben, amíg világ a világ. Fordulj hát nap, fordulj hát sors.