Nehéz elmondani, leírni az utóbbi másfél évet, hogy átélhető legyen kívülálló számára. Miközben elindult a napközi ügye, komoly gondok voltak Táltossal és az életminősége keményen  romlott. Nem szólt másról az elmúlt másfél év, mint a fulladásról, köhögésről váladékszívásról. Jobb napokon csak néhányszor, rossz napokon -nem túlzás-negyven-ötven szívás is akár. Hosszú szondaszállal le az orrán keresztül a légutakhoz hátra... Hátitáska méretű szívógéppel mindenhova és úton-útfélen használni kellett, ha nem akartam, hogy újra kórház legyen. 

Közben megműtötték, másfél hónap kórház, nem segített, semmit sem, az agyon javasolt szondatáplálás még úgy sem.. Már a kórház alatt jeleztem, hogy megmaradt a gond, ahogy kijöttünk még inkább kezdődött minden elölről..Minden vizsgálatot végigcsináltam, allergia, gasztro, tüdőgyógyászat, Fül-orr gégészet, napi több inhalálás, csodaszerek, gyógynövények, harmincezres szipiszupi  illóolajok (Doterra)..semmi és senki, nem tudott segíteni, Átlag három hetente látogattam a sürgősségit, mindhiába. Diagnózis: "Hát az állapota"

"Óhh, lesz még rosszabb is apuka, lesz még más probléma is bőven..nyugodjon meg..."

Táltos ahogy meghallotta már a szívógép hangját összerezzent, sírt, utálja, de ha nem szívtam, zihált, nehéz légzés és tele váladékkal. Az orvosok nem kapcsolták össze, de én igen, ugyanis feltűnt, hogy minden röntgen alkalmával mutat valami bajt a tüdő felső részében, de egyértelműen nem félrenyelésből eredő, mert az jól megállapítható. Nem egy-két hét, nem egy-.két hónap, hanem másfél év telt így, közben menni kellett csinálni a napközit, hajtani, lobbizni, nem tehettük meg, hogy itthon ücsörgünk, az elmúlt másfél év minden napjára ez nyomta rá a bélyeget, szívni és szívni, voltak jobb órák, jobb napok, és Táltos ügyeskedett, mégis pokoljárás volt ez mindkettőnknek. A kórházakban meg csodálkoztak, hogy apuka miért is van kibukva már teljesen..

Egy folyamatos, nem akut, de folyamatos tüdőirritáció, ami a váladék visszafolyás  miatt nem tudott meggyógyulni, nos ennek nem tulajdonított senki jelentőséget, csak én ,és ezt mindig mindenhol jeleztem is.. megműtötték-mondván reflux okozza, küldtek mindenhova, de semmi haszna nem volt..Kétségbeesésemben már magán tüdő ct-t akartam, hogy derüljön már ki mi van a tüdejével, miért mutat valamit folyamatosan a röntgen, de nem vállalták sehol.

Jelenleg közel kilenc napja nem kell szívni és elmúlt a váladék. A szokásos "egészséges " hurutosság ami egyébként valóban az állapotához tartozik, az megvan olykor ,de semmi extra gond.

Úgy tűnik a megoldás egészen egyszerű, mondhatni prózai volt , végül Heim Pál Hematológián (korábban nem oda jártunk) bevállaltak egy hosszú és intenzív antibiotikum kezelést, mely most is tart még.,a rövidebb nem használt.  Ezalatt a kilenc nap alatt kétszer használtam a gépet, elmondhatatlan könnyebbség mindkettőnknek. Persze most is viszem magammal a szívógépet, nem merek elindulni nélküle, de csak most érzem igazán, hogy mennyi feszültség volt ebben az utolsó másfél évben,..Orvosról orvosra, ügyeletről ügyeletre, mindhiába.. Közben tudtam a szívás okozta inger hatására begörcsölhet  a gégéje, ami fulladáshoz vezethet. Így ebben a tudatban kellett szívni folyton,. mert ez is benne van, de szerencsére nem volt soha baj.

Nem kiabálom el, az utóbbi hónapokban csak azt kívántam, legyen olyan mint régen, csak ne kelljen hallani Táltos folyamatos köhögését, csak ne kelljen szívni, csak élhessünk a magunk módján"normálisan" , ami persze távolról sem az, de nekem mégis.

Ennyi ,egyelőre ennyi, egyszer csak vége, remélem így is lesz , így is marad

Most itt alszik mellettem Táltos, bízok benne, hogy ma sem kell használni a gépet. Hősként viseli, hogy negyedannyit sem tudok vele foglalkozni a napközi munkák miatt, azzal vigasztalom magam, hogy utána neki is jó lesz, lesz egy hely, remélem hosszú évekre néhány családnak, ami második otthonuk lesz a gyerekeknek és megkapnak mindent amire szükségük van. Elfogytam a végére már nagyon, pszichésen elsősorban, sokszor így érzem esténként, de másnap reggel megrázom magam és előre tovább.. A napközi már lassan elindul, nem lesz egyszerű menet a fenntartás és sok munka lesz vele, de bízok benne, ha eljutottunk idáig, akkor mindent megtudunk oldani.

A cél, hogy igazán rászorulóknak teremtsünk helyet úgy érzem megvalósul, öt családból ,három szülő egyedülállóként neveli sérült gyermekét , két család végrehajtásból próbál kikecmeregni.  Bízok benne , hogy segíteni fog nekik is a napközi és volt értelme  az elmúlt kilenc hónap (tágabban az alapítástól két év) megfeszített munkájának.