2017. okt 24.

Arckép : Dr. Szabó Miklós Neonatológus

írta: Varga Gábor László

I.Sz Gyermeklikina Újszülött Intenzív Osztály vezetője,

Dr. Szabó Miklós, a Bokay utcai I.Sz Gyermeklikina Újszülött Intenzív Osztály vezetője, neonatológus , közel 6 ev után is megállít minket ha összetalálkozunk, a Klinika szomszédságába járunk fejlesztésre, így többször összefutunk es folyton érdeklődik Táltos iránt.

Az a fajta orvos, aki nem megy szó nélkül el az ember mellett, rendkívül kedves ,empatikus, szelíd, mégis határozottságot és nagy tudást sugárzó ember, kiben megbízik az ember ösztönösen.
Táltost a kezei között stabilizáltak lassan 6 éve. Nem túl jó emlékek, kimerült álmos-álmatlan időszak, pityegő gépek, élet-halál mezsgyéjén lebegő aprócska koraszülöttek, köztük Táltos..

Majd a sorsdöntő ébresztés, amikor minden eldőlt a hypotermiás kezelés után, amikor világossá vállt, hogy Táltos nem jól ébredt, az agyfunkciók nem mutattak elegendő aktivitást, így meg rosszabbak lettek az esélyeink...

Nehéz időszak, elmondhatatlanul..

Mégis Dr. Szabó Miklósra jó szívvel emlékszek vissza segített átvészelni ezeket
a nehéz heteket és végül Táltost stabilizálták, amiért örökké hálás maradok neki és az egész Újszülött Intenzív osztálynak.

Hogyan lett önből újszülöttgyógyász, miért ezt a szakirányt választotta?

Orvos azért lettem, mert a legjobb középiskolai barátom orvosnak készült és a nővérem erősen biztatott. Na meg azért, mert mély elhívatást éreztem, érzek azért, hogy valamit enyhítsek az emberi szenvedésen. Kevésbé tudatos döntés, inkább véletlenek sorozata vezetett oda, hogy újszülöttekkel foglalkozó gyermekgyógyász lettem. Nagy hatással volt rám néhány gyermekgyógyász tanárom, az ő példájuknak azért nagy szerepe volt.

Csepp, tenyérnyi koraszülött babákat képesek ma már életben tudnak tartani.22 hetes terhesség és 380 grammos kisbaba a "rekord." Élet-esélyek, teljes élet lehetősége (Szerk: Egészséges, önellátó) van-e a lélektani határ?

A későbbi „teljes élet” - ami talán itt az egészségben való növekedést és a majdani, a többséghez hasonló biológiai akadályok nélküli felnőtt élet lehetőségét jelenti - sokszor az életben tarthatóság határán sem jósolható teljes biztonsággal. Ráadásul az orvoslás bármely területén szembe kell nézni a gyógyítónak azzal, hogy nem sikerül a betegét meggyógyítani és ez így van az újszülötteket gyógyítókkal is. A „hol a határ ?” kérdése társadalmi közmegegyezések nyomán meglehetősen különböző még Európában is. Pillanatnyilag Magyarországon a jogi szabályozás – ami megközelítésem szerint maga a társadalmi közmegegyezés - nem ad teret az esélyek mérlegelésének, az élesztést, az intenzív kezelést az esélyek latolgatása nélkül meg kell kezdenünk. A jogi szabályozás nem foglalkozik azzal, hogy az orvos, a nővér vagy a szülő mit érez – szóval ebben az értelemben nincs lélektani határ. Ha a lélektani határ kérdése arra vonatkozik, hogy a tudományos kutatások intenzitása csökken-e, lesz-e egy olyan éretlenségi vagy testsúly határ, amit kijelölnek, hogy annál éretlenebbeket már nem akarunk gyógyítani – nos a jelenlegi tendenciák alapján ennek nyoma sincs.

Kisfiam, Táltos kapcsán kaptam az alábbi véleményt:" Tehát meghalt, de újraélesztették. Életre alkalmatlan volt, de újraélesztették. Életképtelen volt, de újraélesztették. S most csodálkoznak, hogy agykárosodott, egy életre megnyomorították. El kellett volna engedni. Miért kell Istent játszani? Most jobb, hogy egy magatehetetlen, egy roncs? "Mi a válasza erre egy újszülött intenzív osztály vezetőjének? (Az enyém ez volt )

Az egészségügyben és az intenzív osztályokon dolgozó orvosok és nővérek kötelességeit is a közösség, itt Magyarországon a magyar társadalom határozza meg. Jelenleg az újszülöttek esetében kivétel nélkül élesztési kísérletet kell tenni, amennyiben nem mutatnak életjelenséget a megszületéskor - függetlenül a kilátásoktól. A cselekvést a közösség írja elő, mégpedig törvényekkel és rendeletekkel, függetlenül az egyén vagy a szakember aktuális vélekedésétől és érzéseitől.

Az újraélesztés pillanataiban az esetek többségében nem lehet objektíven látni a majdani kimenetelt. Se a kedvezőt, se a kedvezőtlent. A biztosan kedvezőtlen kimenetel megállapításának lehetőségéről szakmai körökben is komoly bizonytalanság van, és szakmai viták folynak róla.

Amikor később nyilvánvalóvá válik egy gyermek súlyos idegrendszeri károsodása, illetve az, hogy a gyermek betegsége visszafordíthatatlan és elhordozhatatlannak tűnő szenvedést ró rá és a szülőkre, nos ekkor nem ritka, hogy a kérdésben megfogalmazott dilemma elhangzik. Ezt a keserű és vádló konklúziót maga a beteg, a szülő, a barátok, a rokonok, a szakemberek is nem ritkán megfogalmazzák és kimondják. Én is mondtam már ilyet, annak ellenére, hogy a szülőszobán az aktív élesztést, a kollega nem maga döntötte el, hanem mi mindannyian, a közösség

Minden 10. terhesség ma Magyarországon koraszüléssel végződik. Hol tart ma a Magyar újszülött intenzív ellátás és a kapcsolódó orvosi kutatás-fejlesztés és finanszírozás a nyugathoz képest?

Magyarországon a gazdaságilag fejlett országokban elérhető technológiai eszközök lényegében rendelkezésre állnak a koraszülöttek és újszülöttek gyógyításához. A finanszírozás kérdése nem kiragadható az egész egészségügyi finanszírozás kérdésköréből. Az újszülöttekkel foglalkozó szakemberek: orvosok és nővérek száma és anyagi megbecsültsége ugyanúgy sokkolóan elmarad a fejlettebb európai országokban tapasztaltakhoz képest mint a háziorvosoké, a sebészeké, vagy belgyógyászoké, vagy bármely egészségügyben dolgozó szakemberé. Az újszülöttekkel kapcsolatos gyógyítási eredmények nyers mutatói, mint például a csecsemőhalandósági mutató az ország egyéb általános fejlettségi mutatóval arányosan az európai mezőny utolsó negyedében van. Nagy öröm, hogy az elmúlt három évben látványos változásokat tudtunk elérni: 25 %-al csökkent a csecsemőhalandóság és humánusabbak és szülő barátabbak lettek az újszülött osztályok.

Magyarországon nincs újszülöttekkel kapcsolatos célzott, tematikus kutatás- fejlesztési támogatás. Ennek ellenére öröm, hogy egy – egy kutatási műhely világszínvonalú kutatási eredményeket produkál és ezeknek számottevő hatása van a hazai ellátásra is. Nagy érték lenne, ha több ilyen műhely és célzott, újszülöttkutatásokkal kapcsolatos tematikus pályázati források állnának rendelkezésre.

Nem oly rég olvastam, hogy külföldön mesterséges anyaméht kezdtek el kifejleszteni, mely bárányoknál már szép eredményeket hozott. Vannak-e hasonló kutatások ma itthon?

Nem tudok arról hogy hasonló hazai kutatások lennének. Egyébként ez az a hír, aminek kapcsán előbb azt válaszoltam, hogy nincs annak jele, hogy lenne „lélektani határ”. Én egyébként egyáltalán nem örülök ennek a kutatási iránynak.

Pár évvel ezelőtt kissé meglepődtem, mikor a Hypothermiás kezelés kapcsán, azt a választ kaptam, hogy nincsenek hazai statisztikák a hatékonyságát illetően, Azóta úgy tapasztaltam, hogy finanszrozási okok miatt, általában véve nyomkövető rendszer sincs nagyon, mely segíthetné a kutatásokat ezen és a többi kapcsolódó területen. Van-e, vagy várható-e változás?

Az oxigén hiányos babák hypothermiás kezelésével kapcsolatosan azért nem végeztünk a hatásosságra vonatkozó kutatásokat annak idején, mert korábban nagy nemzetközi vizsgálatok egyértelműen bizonyították a hypothermia kedvező hatásait. Kidobott idő és energia lett volna, hogy újra bizonyítsuk azt, ami már amúgy is bizonyított. A kutatási és logisztikai kapacitásainkat inkább arra fordítottuk, hogy a hypothermia minél hamarabb, késlekedés nélkül elkezdődjön azokban az esetekben, amikor az indokolt. Ebben szép sikereket értünk el. Igen, az után követéssel súlyos gondjaink vannak pillanatnyilag. A kormányzat több milliárdos projektet indított a korai fejlesztéssel és a csecsemők betegút szervezésével kapcsolatban. Remélhetőleg ez országos szinten javulást fog eredményezni a jövőben.

Az ön hivatása, hálás és egyben hálátlan, hálás ha egészségesen engedhetnek el egy babát, hálátlan ha valami probléma merül fel. Egy orvos, hogyan dolgozza fel ezt a mindennapos érzelmi hullámvasutat?

A gyógyulások óriási erőt adnak. Ha nincs gyógyulás, de csökkentettük a fájdalmat, a szorongást, tudtuk támogatni a gyermeket és szülőket a méltóságuk megőrzéséért folytatott küzdelemben, akkor az mégis egy kicsi siker a nagy veszteség közepette. … és ha egyik sem, akkor az segít, hogy az ember keresi azt, hogy mit lehet, kell tenni azért, hogy ne ismétlődjön meg egy tragédia. Fizikailag és lelkileg is nagy feltöltődés, ha a feleségemmel hosszabb túrára megyünk, vagy együtt gondozzuk a kis biokertünket. Végül, de nem utolsósorban az Isten előtti csend és könyörgés.

Osztályvezetőként önnek egy csapatot kell irányítani, egy stresszes és pörgős osztályon, szigorú szabályok között. Nem kis feladat, nem kevés felelősséggel. Hogyan épít csapatot egy vezető?

Azt nem tudom, hogy mások, hogyan csinálják. Sajnos számos vezetői erény hiányzik belőlem, ezért ha tehetem olyan munkatársakat keresek, akikben elmélyült belső elhívatás van az újszülött intenzív ellátás iránt és autonómok. Arra törekszem, hogy ezt az elhivatottságot védjem a fölösleges kudarcoktól és a külső terhektől óvjam őket. Törekszem arra, hogy a kompetenciáikat meg tudják élni, ki tudják bontakoztatni Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy javítsam az információ áramlást, transzparens legyek magam is az osztályon dolgozók számára. Mostanában el kezdtem foglalkozni a tudatos szervezetépítéssel, mert zavar a bizonytalanság, hogy pontosan nem tudom, hogy miért és hogyan működik az osztályom.

Orvos-Szülő kapcsolat. Szülőként tapasztaltam, ez nem mindig olajozott. Kommunikáció, konfliktushelyzetek. Mi az ön módszere?

Módszer talán az, hogy odaszánt időt, teret kell adni a beszélgetéseknek és ki kell fejezni az érdeklődést a másik iránt (meg kell hallgatni) . Ez nem mindig egyszerű, mert záporoznak a kérdések, de az ezekre adott racionális orvosi válaszok ritkán elégítik meg a szülőket. Ha a baba beteg, a szülők is, a kapcsolatuk és az egész család „beteg” …és ha ezt a fajta panaszukat nem is teszik explicitté, mégis ebben is segítséget várnak. Egyre többször tudunk hatékonyan támogatók lenni ezekben a kérdésekben is. Ami nem módszer az talán az emberkép. Az, hogy általában mit gondolok a szenvedő emberről. Én abban gyakoroltam magam, hogy azt gondoljam a szenvedőkről, hogy ők előrevalóbbak nálam.

Az utóbbi években önnek köszönhetően változik a szemlélet és nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a szülők minél többet együtt tudjanak lenni a szükséges szigorú előírások ellenére az osztályon csemetéjükkel, illetve zenés programokat is beengednek olykor. ( Ringató). Miért fontosak ezek?

Szerencsére több vezető neonatológus kollega is élenjár abban, hogy a szülők számára minél szélesebbre tárja az újszülött osztályok ajtaját.

A szülő és a szülővel való közvetlen testi kontaktus az élettani komfort környezet minden babának. Az elmúlt évszázadokban a civilizáció ezt elvetette, de ez egy nagyon súlyos tévút az újszülöttek és csecsemők fejlődésének szempontjából. Az, hogy ez így van, azt leginkább az igen éretlen babákkal tett megfigyelések támasztják alá, akiknél igazolódott, hogyha a szülők testén bőr – bőr kontaktusban tölthetnek naponta legalább 1,5 – 2 órát ( kenguruzás), akkor kedvezőbb az idegrendszeri fejlődésük, jobb a testtömeg gyarapodásuk és kevesebb fertőzés sújtja őket, azokhoz a babákhoz képest, akiknél ez nem történik meg. Tehát a kenguruzás egy gyógyító eljárás, ami viszont gyökeresen új mentalitást, szerepeket, házirendet, szokásokat, kommunikációt és a szülőkkel partneri dimenziókat igényel. Egy drága új gyógyszert könnyebb bevezetni, mint egy ilyen komplex változást elérni.

Igen, büszke vagyok arra, hogy az osztályunkon zenével is gyógyítunk. A törekvésünk az, hogy segítséget adjunk ahhoz, hogy az édesanya és édesapa beszéljen, énekeljen, ritmusos verseket mondjon a babájának. Az emberiség ezt csinálja, amióta van. Az az újszülött, aki inkubátorban van, miért ne halljon emberi szót ? Miért ne hallja azt a hangot amit már régóta ismer ? De túl a kultúrantropológiai és humanitárius megfontolásokon, vizsgálatok igazolják a zene jótékony hatását a babák gyógyításban. Mi magunk is folytatunk olyan tudományos vizsgálatot, amivel reménységünk szerint igazoljuk a programunk hatásosságát a gyógyításban.

A kenguruzás és az éneklés olyan gyógyszer amit nem tudunk mással pótolni, utánozni. A kenguruzás és az éneklés azért fontos, mert szülői hivatás, a szülőséggel járó alapvető tevékenység, amit ha tehet és tesz a szülő, akkor a helyén, a feladatában és a szerepében van – és ez jó érzés és siker.

Mi szülők nem sokat tudunk az emberről aki az orvos mögött rejlik. Kérem meséljen: Család ,hobbi , irodalom, zene ,érdeklődési kör?

Korábban már pár dolgot említettem. Népes, hívő keresztyén és szabadság vágyó családba születtem. Az a hamuba sült pogácsa amivel útra indítottak talán még most sem fogyott el. Nős vagyok, a feleségem vezető gyermekpszichiáter, akivel a pályánk elején találkoztunk és kötöttünk örök szövetséget. A mai napig lenyűgöz azzal, mennyire szívből él és, hogy mennyire precízen látja az embereket. Két felnőtt gyermekünk van, a lányunk fotóművész, jelenleg Finnországban él és egy nagyvállaltnál vezető pozícióban dolgozik. A fiunk inkább szemlélődő típus, elmélyedt, élesen látó, ugyanakkor nagyon jó humora van, orvosnak tanul. Egy négy éves unokával is büszkélkedhetünk. Öröm, ha együtt lehetünk. Van 3 -4 gyermekkori középiskolai barátom, akikkel most is nagyon szoros a kapcsolatom. A hobbik inkább csak palánták maradtak az életemben. A történelem nagyon érdekel, de nem sok időm van olvasni. Természetjárás, gombászás, szemlélődés.

Végül három kívánság. Mit kívánna egy osztályvezető egyetemi docens az újszülött intenzív osztálynak, amire jelenleg szükségük lenne ?