Magdolna választ
A minap Pityinger Dopman László csöngetett fel hozzám, kérve engedjem be. Kampány van. A híres-hírhedt VIII. kerület még hírhedtebb Magdolna negyedében 2017. április 23-án lesz időközi önkormányzati választás, miután Balogh István Szilveszter (Fidesz-KDNP) 2017. január 31-ei hatállyal lemondott képviselői mandátumáról. Hát beengedtem, mert kíváncsi voltam.Végül a gangon kicsit elbeszélgettünk. Mivel sérült testvére van és sokáig a facebook oldalán is sérült gyermekek fotóit rakta ki, így hát halmozottan sérült kisfiam révén volt miről beszélgetnünk. Szándékosan nem akartam politizálni és belemenni a nyolcadik kerület egyéb problémáiba, hiszen azok köztudottak,ámbár történtek pozitív változások is.
Külcsínre legalábbis szépültünk, igaz jórészt uniós forrásokból, de legalább történt valami. mert az SZDSZ-es Csécsei Béla volt polgármester 16 éves regnálása alatt olyan szinten pusztult le a kerület ezen része, hogy azt jobb elfelejteni. Itt a szükebb környékünkön, a Teleki téri egyesület is szép munkát végez, sok mindent szerveznek, gondozzák a teret, de azért probléma bőven akad még. Na de félre a politikát, amiről szót ejtettem Pityinger úrral, azt most összes képviselőjelölt számára összefoglalnám, bár nem fog eljutni hozzájuk.
Mit kíván egy halmozottan sérült kisfiú édesapja az önkormányzati választás kapcsán:
Akadálymentesítést az utcákon, köztereken, intézményekben, nyolcadik kerületi aluljárókban, a maradék szörnyű állapotban lévő macskaköves utcák (Pl: Dobozi utca) rendbetételét, a kátyúk folyamatos javítását ,illetve kereszteződéseknél az útpadkák lejtését kiépíteni, hogy normálisan lehessen közlekedni babakocsival, kerekesszékkel, ortopédkocsival.
Telente a megállók folyamatos takarítását, csúszás és síkosságmentesítést, mert ami most télen volt az már felelőtlenül balesetveszélyes állapot volt. Erős férfiként is komoly erőtétel volt, hogy a gyerekkel együtt 40 kilós ortopéd-kocsinkkal biztonságosan feltudjak szállni a BKV járművekre. Nem túlzás jóformán a leghidegebb, legjegesebb időszakban egyáltalán nem takarították a megállókat.
Legalább néhány játszótéren, ha már fel lettek újítva, legyen mozgássérült, sérült gyermekeknek is kiépítve integráló játék, játszóeszköz, mert sajnos a meglévőket mi nem tudjuk használni. Van erre jó példa, érintett szülők által kitalált speciális játékok.
Nem csak a Magdolna negyedben, de az egész nyolcadik kerületben nem létezik speciális, sérült, halmozottan sérült gyermekeknek saját óvodája, talán megérdemelnének ők is egyet-kettőt. Lehetne támogatni önkormányzati ingatlannal (Pl:felújításért cserében) és egyéb eszközökkel, hogy akár szülői összefogással, akár szervezeti szinten (alapítványi-egyesületi) hozzunk létre saját kis napköziket, ha már a kerület nem szán erre pénzt.
A dicséretesen és jó szakemberekkel működő VIII.Kerületi Pedagógia Szakszolgálat ahol Korai fejlesztés, Konduktív nevelés, Fejlesztő nevelés, Tankerületi szakértői bizottsági tevékenység, Nevelési tanácsadás, Gyógytestnevelés, Logopédia, Óvoda és iskolapszichológusi koordináció, Tehetséggondozás folyik, nos ők is megérdemelnének egy saját, jól felszerelt, a XXI. század minden kívánalmának megfelelő ingatlant, ahol egy helyen folyhatna az előbbiekben felsorolt összes munka. Így nekünk szülőknek sem kellene kettő, olykor három külön helyre járni fejlesztésre, mert erre a központ nem elég, ráadásul emeleti, akadálymentesített-len helyen van jelenleg.
Bürokrácia, bürokrácia, istenverte bürokrácia. Noha ez egyáltalán nem csak önkormányzati szintekre vonatkozik megemlíteném, hogy a gyógyulásra esélytelen gyermekeinkkel folyamatosan újra és újra meg kell járni a hivatalokat, az összes friss igazolás beszerzése után, minden jövedelemről, betegségről, hogy a kormányhivatal tovább folyósítsa az ápolási díjat, hogy a közgyógy keretünk ne járjon le. Talán ha a BNO kódjainkat tudnák értelmezni, megkönnyíthetnék az életünket azzal, hogy megkímélnek ettől minket vagy legalább időben kitolják. Ha 2020-ig van igazolás gyermekem állapotáról, akkor ne kelljen 2017-ben millió hivatalt megjárni. Ahogy egy amputált lábú embernek sem fog kinőni a lába, úgy sajnos a súlyosan halmozottan sérült gyermekeink sem fognak meggyógyulni, még csak szintet lépni sem, és örülünk, ha részleges állapotjavulást tudunk elérni vagy az állapotromlást elkerülni. Mindez talán apróságnak tűnik, de nem egyszerű az ügyintézés, sorban állás..etc egy tartósan beteg vagy sérült gyermekkel.
Örök téma az ápolási díj. Ez sem önkormányzati szint, de nem árt ha önkormányzati szinten is tudnak róla és esetleg valami plusz támogatást (nem segélyt) szavaznának meg, ha már az állam hosszú évek alatt 1500 forinttal emelte...Tartósan beteg gyermekeink után jelenleg 50 ezer forint jár ,ez képtelenül kevés, úgy, hogy az állam a sérült gyermekeknek nem biztosít elegendő helyet a speciális oktatásban, nappali intézményben, hogy mindkét szülő dolgozhasson. így az egyik szülő kénytelen otthon maradni. A statisztikák és a tapasztalatok szerint az ilyen családok jó nagy hányada szétesik és egyetlen szülő neveli a gyermeket, így pedig még nehezebb. Ez az összeg nevetségesen kevés, ha mindent számba veszek, a rengeteg plusz költséget a fejlesztésekre, nem finanszírozott vagy megszüntetett támogatású műtétekre, eszközökre, terápiákra és még sorolhatnám. Persze lehet bentlakó intézményt választani, de többségünk szeretné a saját gyermekét felnevelni és addig vele lenni, amíg csak lehet, amíg fizikailag és pszichikailag bírjuk. Ezzel nem mellékesen komolyan tehermentesítjük az államot is, ami amúgy háromszoros pénzt számol el a bentlakó vagy intézeti gyerekek után,de ha otthon nevelem, akkor nekem csak az egyharmada jár ennek.
Az ápolási díjon otthon maradt szülők továbbképzését sem ártana helyi szinten sokkal jobban akár anyagilag ia támogatni (ahogy másokat), esti vagy hétvégi iskolákkal-tanfolyamokkal, ahogy a visszaintegrálást is jobban kéne segíteni a megfelelő körülmények biztosításával (Pl fent említett speciális oktatási hiányosságok megszüntetésével) hogy ne ragadjon be a szülő véglegesen.
Tudom ha Svédországban élnénk, kérhetnék felvonót a házunkba, mert három magas emeletet kell megmászni (most még) 40 kilóval, gyerekestől, kocsistól mindentől és költözni nem tudok, de nem kérek felvonót, tisztában vagyok a realitásokkal. Nevezhetnek telhetetlennek, olyannak aki folyton-folyvást csak panaszkodik, mert van utazási kedvezmény ,de csak egy szülőnek, noha sok esetben csak két szülővel tudnánk sok helyre menni nagyobb gyerekkel, mert van közgyógy keret alap 6000 HUF, mert van az ápolási után Tb-m, de csak addig, amíg hosszabb időre (3 hónapon túl) meg nem betegszek és utána megszűnik és fizethetem magamnak a kórházi költségeket, illetve van még néhány ritka támogatás (és persze olyan is amit megszüntettek), de azért szívesen körbenéznék, hogy másutt mindezekkel ,hogyan állnak.
Egy példa: Ápolási díjak a régióban (Tartósan beteg gyermekek után járó pénz) Pontosítva nekünk amúgy 48 000 HUF.:
Románia: 85 ezer forint, Szlovákia: 134 ezer forint, Csehország: 180 ezer forint,Horvátország: 137 ezer forint
Lengyelország: 105 ezer forint, Magyarország: 50 ezer forint.
Nos egy szuszra most hirtelen ennyi, szándékosan nem érintve semmi mást, csak ami a kisfiamhoz kapcsolódik, ha már Dopeman úr egyáltalán nem érintette a kampányában, ámbár testvére révén jól ismeri ezt a világot és a problémákat és a hírneve révén könnyebben fel tudná ezekre hívni a figyelmet, mintsem egy magamfajta mezei szülő. Ezen kívül mit kívánok még? Semmit, még csak kitüntetett figyelmet sem, csak élhetőbb életet és körülményeket, ugyanazokat a jogokat a kisfiamnak (nem csak szóban) melyek egy egészséges gyermeknek is járnak, semmi mást, és azt, hogy gyermekemre, az ő iránti szeretetemre és a javulására tudjak koncentrálni minden erőmmel.
Dopman művész úr időközben alkotott és megjelent a kampányklipje. Értem én az életérzést, amit közvetíteni akar, hiszen végül is a Magdolnába is besüt a nap, értem a seggrázós menőséget és jópofaságot, a sajátos "rázzad bébi" gettó életöröm és image közvetítését és azt, hogy mely szavazóréteget céloz meg mindez.De azért ettől még valahogy a mérleg mégis csak a szegénység-mélyszegénység, a kilátástalanság és a megannyi szociális probléma felé billen továbbra is itt a "nyóckerben", így hát a rapper és Dopman-image ide vagy oda, reméljük ha esetleg ő lesz a képviselő, akkor ezekre is elég figyelmet szentel majd, vagy bármelyik másik győztes jelölt.
Üdv a Magdolnából!
(Sajnos a Blog.hu még mindig nem javította ki az újításukkal okozott hibát, így ezért jelennek meg a főoldalon a képek levágva..)